Jegybanki kamatnak nevezzük azt a kamatot, amelyet a jegybank a kereskedelmi bankoknak fizet az MNB-nél önként elhelyezett kéthetes futamidejű betéteik után. A kereskedelmi bankok a jegybanki kamat ismeretében határozzák meg betéti és hitelkamataikat. A Magyar Nemzeti Bank (ezen belül is a Monetáris Tanács) a jegybanki kamatról önállóan dönt, szintjének meghatározásával képes megvalósítani két fő célját: az árstabilitás – azaz a gazdasági növekedést leginkább elősegítő, alacsony inflációs szint – elérését, valamint a pénzügyi stabilitás fenntartását.
A jegybanki kamat nagysága a gazdaság helyzetével és jövőbeli kilátásaival függ össze. Ha a jövőbeli inflációval és a gazdaság várható egyensúlyi helyzetével kapcsolatos bizonytalanság jelentős, például magas a költségvetési hiány, vagy a bérek a gazdaság teljesítményénél gyorsabb ütemben nőnek, akkor a jegybank kénytelen magasabb kamatszintet fenntartani a gazdasági növekedést leginkább támogató inflációs szint elérése érdekében. Egyensúlyban lévő gazdaság, alacsony költségvetési hiány és a gazdaság teljesítményével összhangban lévő bérnövekedés esetén alacsonyabb kamatszint mellett is elérhető az árstabilitás.
Bár a jegybanki kamat alapvetően befolyásolja a piaci kamatokat, az is elmondható, hogy minél hosszabb futamidejű kamatról van szó, annál kevésbé érvényesül az éppen aktuális jegybanki kamat hatása, és annál inkább felerősödik az inflációval, az államháztartással, valamint a jövőben várható gazdasági helyzettel kapcsolatos várakozások szerepe a kamatszint meghatározásában. A hosszú lejáratú kamatokat tehát főként a jegybanktól független tényezők: az aktuális gazdasági helyzet és a jövőre vonatkozó gazdasági kilátások határozzák meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése